Szempár les rád a bokor mögül És nem tudod, hogy mihez kezdhetnél Bár a szerencséd újból utolér
Szempár les rád az üveg mögül És már tudod, hogy mihez is kezdjél Bár a reszketás még belefér
A sötétségbe belenőtt Széjjelszeli a párás levegőt Semmi nem kerüli el a figyelmét
Egy fekete bunda surranása És fogait az áldozatba vájja Az enyészet uralkodik a tetemén
Mikor meghajol az égbolt előtte Mikor meghajol az éjszaka előtte
A tökéletesség lengi körül Fekete, könnyű lépteit És a félelem mindent beborít
Nesztelen, üres nyomai Nem rezdülnek lábszárcsontjai A halál csendje üti érzékeid
Figyellek, leslek, látlak! Menekülj, úgyis megtalállak! |