Innom adj
És megvadulva tobzódom akkor Benned, Véreddel locsolva égő bánatom. Keresztülzuhansz az égő napkorongon, És átesel e rohadt földgolyón.
Kezem, ha nyújtom, magad után rántasz, S ha nem, csak kiáltasz felém. Megrabolt, gyilkos éned felé Zuhanok én, mint sír felé a holt
A szomjúságod, ha belém oltottad, ne hagyj meghalnom, Innom adj! Magad!
A szomjúságod, ha belém oltottad, ne hagyj meghalnom, Innom adj! Magad!
Utolsó, mit láttam, szemed volt, Mely egyszerre nyugtatott és rémített. Szemed, mely mosolygott rám, és aztán Kigyúlt benne a gyilkos őrület.
A szomjúságod, ha belém oltottad, (ha belém oltottad) ne hagyj meghalnom, Innom adj! Magad!
A szomjúságod, ha belém oltottad, (ha belém oltottad) ne hagyj meghalnom, Innom adj! Magad!
A szomjúságod, ha belém oltottad, (ha belém oltottad) ne hagyj meghalnom, Innom adj! Magad! |