Nem kell minden szabály!
Amíg éltem,
Addig éltem.
Nincsen tovább!
Mindegy már!
Én úgy érzem
Hányszor féltem,
Döntse el más!

Ezt álmodom!
Ennyit kérek:
Ez egy emberi hang,
Ne egy dobozból ítélj meg!
Óóóóóóó
Ez egy emberi hang,
Ne egy dobozból ítélj meg!

Egy védtelen vár,
Ez a sorsom
Hamis otthon,
Lángokban áll.
De minden határ,
Egy kő és egy oszlop
5 mell és 5 homlok, egy dobbanás.

Csak álmodom!
Mégis félek!
Szűlj meg,
Vagy vetess el,
Életem nem kértem!
Óóóóóó
Szűlj meg,
Vagy vetess el,
Életem nem kértem!

Én nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!

Nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!

Állj meg!
Te lélegző élet,
Szebben szól,
Ha néma a csend, amíg beszélek.
Mást,
Ha mást nem is érek,
Annyi szent,
Mindig a szívemből zenélek!

Én nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!

Nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!

Én nem!

Én nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!

Nem!
Nem kérek mindent!
Nem értek mindent!
Nem érzek mást,
Nem mondok mást!
Én egy utolsó szónak,
Százszor is
Köszöntem, bocsánat!